4. Fejezet

A nő behívott a házba. Azt hiszem apám forgott volna a sírjában, ha meglátja, hogy csak úgy besétálok egy idegen ember lakásába. De be kellett mennem. Volt ott valami... És a nő tudta a nevemet. Ráadásul a fáraómacska is ott mászkált a lábai körül. Miért? Annyi kérdés merült fel bennem, hogy azt sem tudtam melyiket tegyem fel először. Végül csak ennyit bírtam kinyögni: 
- Ki maga? 
A nő elmosolyodott. Nem szólt semmit, csak leültetett a nappaliban az egyik makulátlanul szép, fehér bőrkanapéra. Féltem, hogy bepiszkolom, de azért leültem. A fáraómacska felugrott mellém, és nagyot nyújtózkodott. Végigsimítottam pihés bundáján. Közben a nő hozott két pohár teát. 
- Mire vagy kíváncsi? - kérdezte az asszony, és átnyújtotta az egyik gőzölgő poharat. 
- Először is, ez a macska... - nem tudtam konkrét kérdést megfogalmazni, de valahol belül tudtam, hogy a fáraómacska fontos. A nő - ha lehet - még szélesebben elmosolyodott. 
- Szfinx egy kiváló diplomákkal rendelkező húszezer éves egyiptomi macska... 
- Hú - húszezer éves? - kérdeztem, és kis híján kiköptem a teámat az előttem álló üveg dohányzóasztalra. 
- Igen. A mai napig nem vagyunk benne biztosak, hogy Szfinx milyen fajta, mindenesetre biztosak vagyunk benne, hogy egyedülálló a világon. Tudomásunk szerint az egyetlen halhatatlan teremtmény a Földön. Szfinx - nek több, még nem ismert képessége mellett hatalma van a tér felett, bármikor egy szempillantás alatt a Föld egyik pontjáról a másikra kerül. 
- Értem. És mi köze ennek hozzám? - tudakoltam. 
A hölgy, akinek továbbra sem ismertem a nevét, körbemutatott a szobában. A falat mindenütt olyan fotók, és festmények díszítették, amelyen egy Szfinx - hez hasonló macskákat ábrázoltak, az oldalukon emberekkel. De ez mind ugyanarról a macskáról készült... Volt egyiptomi falfestmény fotója, indiai faragvány töredéke fekete - fehér képek és modernkori fotók, festmények. 
- Ezek az emberek mind meghaltak. 
- Értem - mondtam, és kortyoltam egyet az forró teából. Nem tűntem meglepettnek. 
- Úgy értem még a fotózkodás előtt meghaltak... 
- Mi?! 
- Szfinx keltette életre őket mérhetetlen hatalmával. Mert érdemesnek találta őket egy küldetésre. Egy nagyobb feladatra. Ők lettek az első levinátorok. 
- Levi... micsodák? 
- Levinátorok. Miután életre keltette őket haláluk után, különféle furcsaságokat vettek észre magukon. Láttak a sötétben, kiélesedett a hallásuk. Félelmetes ügyességre tettek szert, és értették a macskák nyelvét. Aztán rájöttek, hogy át tudnak változni. Az átváltozás folyamata mindegyiküknél más volt, de a végeredmény ugyanaz: különféle macskákká változtak. És lett egy jegy a kézfejükön. A jel azt a macskát ábrázolta, amelyiké át tudnak változni. Őket és a leszármazottjaikat nevezzük levinátorok - nak ugyanis a képesség öröklődik. 
- Oké - foglaltam össze. - Szóval én is meghaltam, mikor leugrottam a háztetőről, de Szfinx érdemesnek tartott egy küldetésre, ezért úgy döntött életre kelt ismét. És ekkor belőlem is egy ilyen... levinátor lett. 
- Ahogy mondod! A levinátorok több közösségben éltek szerte a világban, és közösségük vezetőivé Arany - álarcosokat jelöltek ki, akik a legnagyobb harcosok, és egyben vezetők szerepét is betöltötték. Te azonban különleges vagy, Lara. Az álarc, amit a kezedben tartasz, egy Arany - álarc. Szfinx megérezte, hogy valami nagy erejű tárgyat birtokolsz, ezért amikor levinátorrá változtatott, adott még neked egy kis pluszt. Ugyanis a maszk nélkül egyszerű levinátor vagy, viszont az Arany - álarccal együtt különlegessé, és egyedülállóvá válsz. 
- Miért? 
- Nem tudom, kedvesem, én csak egyszerű Őr vagyok, nincs más feladatom, mint vigyázni Szfinx - re, és elrejtenem őt a világ szeme elől. 
- Ühüm... 
- Azonban él a világban négy hozzád hasonló. Őket Ezüst - álarcosoknak nevezték, és kicsit kevesebb erővel rendelkeznek, mint te, de együtt ti alkotjátok meg a Szíriuszt. A Szíriusz minden erőtök egyesítéséből születik, és ez az erő minden másnál erősebb a világon. Egy ősi prófécia szerint ez a Szíriusz fogja megmenteni egyszer a halandók világát a Gonosztól. 
- A Gonosz? - kérdeztem érdeklődve, bár a fejem zúgott a sok új dologtól. 
- Most nem mondhatok többet, Lara. Remélem megérted. Ideje elindulnod a Kívülállók Táborába ami a legközelebbi levinátor gyülekezőhely. Nem mindig barátságosak, szóval azt hiszem fel kéne venned az Arany - álarcot, a hatásos belépő érdekében. - az asszony hangja elhalt, mintha egyre távolabbról beszélne. A kanapé megdőlt forogni kezdett, hirtelen elejtettem a teáscsészét. Még utoljára, halkan, nagyon halkan meghallottam a különös hölgy hangját: 
- Szfinx majd vezet. Óvakodj a Sarkcsillagtól! 
Aztán a következő pillanatban egy saras rét közepén álltam, kezemben a még mindig görcsösen szorongatott Arany - álarc. Mellettem a földön Szfinx ült, elégedetten nyalakodva.